Március 16-án(szerdán) az iskolában az első két óra volt megtartva.A második óra után az aulában kellett gyülekeznünk,onnan indultunk a Főnix Csarnokba.Hét osztállyal és négy kísérő tanárral indultunk el,majd érkeztünk a helyszínre tíz óra körül.Őszintén először azt hittem,hogy halálra fogom unni magamat,mert a tévében néztem pár közvetítést,de nem kötött le.Természetesen élőben egy koncert is sokkal jobb,így volt ez a műkorcsolyával is.Kellemesen csalódtam.A biztonsági őrök beengedtek minket és egy megbízott személy elkísért minket a helyünkre.Az én osztályom oldalt foglalt helyet,két sorban.Tökéletes rálátás nyílt mindenre.Sőt,párszor még a kivetítőn is szerepeltünk!Lepakoltunk,elhelyezkedtünk és érdeklődve vártuk a kezdést,amire nemsokára sor is került.Az első öt fellépő megkezdhette a bemelegítést.Mind fiú volt,később kiderült,hogy a mai napon a férfi rövid programot néztük.A lányok nem nagyon bánták.A tizenhét éves magyar versenyző is köztük volt.Érdeklődve néztük őket.A levegőben pörögtek és úgy siklottak a tükörsima jégen,mintha oda születtek volna.Fiú létükre olyan mozdulatokat csináltak a jégen,amit én lány létemre, szárazföldön se tudok.Párszor ugyan elestek,de ez is benne van a pakliban.Ötösével melegítettek be a versenyzők és egymás után álltak a jégre.A zsűri nagyon szigorúnak tűnt,néhányszor nagyon lepontoztak jó produkciókat is.Negyed egykor bejelentették,hogy van egy húsz perces szünet,amíg letakarítják a jeget.Felálltunk,elmentünk a mosdóba és összefutottunk egy régi osztálytársunkkal.Beszéltünk pár szót,majd továbbmentünk.Ahogy mentünk a folyosón megláttam egy vörös hajú srácot egy asztalon ülni és az edzőjével beszélgetni.Olyan ismerősnek tűnt,a kinézete alapján és pár másodperces gondolkodás után rájöttem,hogy ő is korizott már.Lettországot képviselte.Az asztalon ült törökülésben és egy idősebb férfivel,talán az edzőjével beszélgetett.Néha elmosolyodott,de az arca a fáradtságot és egy pici szomorúságot tükrözött.Biztos nem kapott annyi pontot,amennyire számított.Emlékszem,hogy talán egyszer elesett.Odamentem a barátnőimhez,akik akkor a nézőtéren kerestek valakit,hogy szeretnék egy képet a lett korissal.Tíz perc bátorsággyűjtés után a barátnőim csináltak vele egy képet,amíg én a mosdóban voltam.Utána én is odamentem hozzá,és angolul megkérdeztem tőle,hogy csinál-e velem egy képet.Igennel válaszolt és lepattant az asztalról.Nagyon magas volt,átkarolta a vállamat és el is készült a fotó.
Kép Glebs Basins-el,a lett versenyzővel.
Március 20-án(pénteken) is az első két óránk volt csak megtartva.Csütörtökön persze téma maradt az előzőnapi műkorcsolya.Pénteken még többen voltak az iskolánk aulájában,még a lépcsőn is tömeg volt.Az egyik barátnőm,ahhoz hasonlította,mint amikor a Titanicon menekültek az emberek.Hát igen,volt hasonlóság.Miután a tömegben majd' megfulladtunk,jött az egyik tesitanár és mondta,hogy indulhatunk.Arra a szóra a több száz gyerek megindult,és egymást lökve,taposva indultunk ki a suli elé.Gyorsan megszámoltak bennünket és húsz perc alatt megint a Főnix Csarnok előtt álltunk izgatottan,jó hangulatban.Kicsit déja vu érzés volt,csak az idő volt melegebb.A mi tesitanárunk lebeszélt valamit az egyik biztonsági őrrel,és mehettünk befelé.Ugyan úgy mentünk be a csarnokba,ahogyan az iskolából jöttünk ki.Most nem alul kaptunk helyet,hanem felül,ezért várt ránk pár lépcsőfok,de hamar fent voltunk a fenti folyosón.A tanárok elvezettek minket a helyünkre,ahol ülni fogunk,mi meg gyorsan el is foglaltunk egy sort.A többiek felettünk ültek.Azon a napon a női rövid programot néztük.A fiúk nem voltak lelkesek,mi lányok annál inkább.az első öt versenyző megint kapott három percet a bemelegítésre.Gyönyörűen csinálták,csinosak és szépek voltak,és nagyon kecsesek.Olyan,mint a balett csak jégen.Aztán elkezdődött.A fiúkat már jobban érdekelte,sőt!Egészen lekötötte őket.Minket,lányokat már annyira nem,de lelkesen tapsoltunk és ujjongtunk.Volt,amelyik lány mosolyogva,vigyorogva csinálta végig a produkcióját,de akadtak olyanok is,akik határozottan,fegyelmezetten csinálták végig.Összességében a lányok kevesebbszer estek el,mint szerdán a fiúk.Pont délben volt egy húszperces szünet,ugye jégtakarításra.Sétáltunk a folyosón,de nagy volt a tömeg,ezért úgy döntöttünk,hogy egy szinttel lejjebb megyünk.Sétálgattunk,egyszer csak észrevettük a spanyol korizót,aki szerdán lépett fel.Két férfivel beszélgetett,ezért megvártuk míg abbahagyják(+bátorsággyűjtés).Aztán pont az orrunk előtt akart elmenni.Az egyik barátnőm utánaordibált angolul,hogy "srác,srác",míg a másik pedig utánafutott és leszólította.Megkérdezte angolul,hogy készítene-e velünk egy képet,mire bólintott,hogy természetesen.Beálltunk mellé,egyszerre két kamerába mosolyogva elkészült egy csomó fénykép.
Kép Hector Alonso Serrano-val,a spanyol versenyzővel.
Megköszöntük és menni készültünk,amikor meglátta a barátnőm telefonja hátulján lévő matricát.És beszélgetni kezdtünk.Kérdezte,hogy milyen zenéket,zenekarokat szeretünk,ő pedig elmondta,hogy ő milyen zenéket szeret(Metallica a kedvence).Egyik barátnőmmel megegyezett az ízlése.Ezután megköszöntük a képet és már tényleg elmentünk.Sétáltunk a folyosón és kerestünk még több korizó srácot,amikor a fiú osztálytársaink jöttek hozzánk,hogy a folyosó másik végében ott a brit koris srác.Követtük őket,amikor észrevettük az ausztrál versenyzőt,aki nagyon aranyos volt.Megkérdeztük tőle is,hogy csinál-e velünk egy képet.Pár perc múlva már két kamerába mosolyogtunk,az apró srácot ölelve.
Kép James Min-nel,az ausztrál versenyzővel.
Tovább mentünk,és észrevettük a brit korcsolyázót.Annyira aranyos volt!Fogszabályzója volt,és egy magas volt velem.Éppen a szüleivel beszélgetett,amikor rájuk "rontottunk" és képet kértünk.Az egyik osztálytársunk lefényképezett minket,a brit fiú szülei is lefényképeztek minket.Nagyon kedvesek voltak,mellesleg szerdán nagyon jól korcsolyázott.
Kép Josh Brown-nal.
Ahogy illik megköszöntük a képet,és továbbálltunk fényképezkedni. A női rövid program folytatódott,azonban minket jobban érdekelt,hogy elkapjuk a korizó fiúkat.Egy másik osztályba járó,de évfolyamtársunk mondta,hogy ő összefutott a török korizóval.Nem volt messze tőlünk,ezért megállítottuk egy gyors fotóra.
Kép Basar Oktar-ral.
Nála még sokan csináltak fotót,úgyhogy inkább nem tartottuk fel a sort és elmentünk megkeresni a legutolsót,akivel akartunk fényképet.A magyar korizóval.Őt is nagyon lepontozták szerdán,mondjuk kétszer el is esett,de összességében nagyon jól csinálta.Végül tizedik lett.Szóval a női rövid program közben folytatódott,de mi meg akartuk találni Böröcz Mátét.Szerdán állva tapsoltunk neki.Pár felesleges kör után megláttuk,ahogy a nézőtéren ül és Hector Alonso Serrano-val,a spanyol versenyzővel beszélt.Mögülük kamerázták az éppen pályán lévő produkciót.Keveset töprengtünk,hogy hogyan menjünk oda hozzá,végül a barátnőm hátulról odament hozzá és szólt neki.Ezt persze magyarul.Sikerült vele is egy közös kép.
Böröcz Mátéval.
Végül nyugodt szívvel mentünk vissza a helyünkre.Lett sok-sok képünk a korcsolyázókkal(kizárólag fiúkkal),de a fiú osztálytársainknak is sikerült pár kép a lányokkal(akik ma versenyeztek).Akkor még csak fél egy volt,tehát volt még fél óránk nézni a csodát,ami a jégen történik.A lányok gyönyörű ruhákban,csodaszép sminkekben és elegánsan felkötött hajakban pompáztak.Továbbra is tapsoltunk és a fiúkkal készült közös képeket nézegettük,mutogattuk.Egy órakor összeszedtük magunkat és indultunk vissza az iskolába.
Szerintem,hogy kilátogathattunk két napon is erre az eseményre fantasztikus élmény volt.Mindenkinek.Engem lekötött,még élveztem is.Elhatároztam,hogy én is fogok korcsolyázni,de nehéz lesz,mert a szárazföldön két lábon sem tudok megállni.Nemhogy jégen!Úgyhogy én csak néző maradok,de imádtam.A barátnőim és az osztálytársaim is ezen a véleményen vannak.Örülök,hogy részese lehettem,ha csak két napra is.Őrületes élmény volt,és jobb,mint a tévében.
